Februári tennivalók házunk táján

Detalii

Publicat: Duminică, 14 Februarie 2016 21:51

Scris de Super User

Máris itt van február, lassan ideje a tavaszra és a kiültetendő növényeinkre is gondolnunk. Például megtervezhetjük idei zöldségeskertünket aszerint, hogy milyen fajtákat szeretnénk termeszteni.

Február alkalmas arra, hogy megtervezzük idei zöldségeskertünket aszerint, hogy milyen növényfajtákat szeretnénk termeszteni. A zöldségtermesztés jellegzetes és egyik első munkája a palántanevelés, amely a zárt térben történő, a magvetésből kikelő növények végleges, szabadföldbe való kiültetéséig tartó időszak. A palántanevelést a hosszabb tenyészidejű növényeknél kell alkalmazni, ahol a csírázására magasabb hőmérsékletre van szükség.

A termesztő berendezésekben a növény környezeti körülményeit csaknem teljesen magunk alakítjuk ki, ezért a palánta minősége és tenyész­ideje a növény igényeinek ismeretében jól tervezhető. Egyes zöldségnövények gazdaságos termelésének feltétele a palántanevelés, más növényeknél a termelés céljától és adottságaitól függően választhatunk a helyrevetés és a palántanevelés között. A palántázott növények korábbi és gazdagabb termést adnak.

Mit mikor vethetünk palántanevelésre?

Február végéig kerüljön cserépbe a káposztafélék magja, amelyet már márciusban tűzdelni lehet. Ha korai és hidegtűrő a káposztafaj (többségük az), akkor már március végétől ki is ültethetők. Ha hideg, fagyos a talaj, akkor még áprilisban sem késő a kiültetése, de addig kissé árnyékosabb, hűvösebb helyen kell tartani a palántát, hogy elkerüljük a megnyúlását.

Március második felében vethető palántának a paradicsom (március 15–20.), a paprika és a zeller magja (március 20–25.), majd egy hónappal később, április második felében tűzdelhetők is.

Áprilisban a melegigényes zöldségek (uborka) magjait tegyük a szaporítóládába, és már nem kell tűzdelni, hanem a kifejlett növényeket ültessük állandó helyükre. Az ágyásba legjobb a kései, májusi, ún. fagyosszentek utáni kihelyezés.

Palántanevelés

Az apró magvú növényeket kisebb edényekbe vagy erre a célra vásárolt szaporítóládába vessük. Az edények alját feltétlenül ki kell lyukasztani, hogy a fölösleges öntözővíz kifolyhasson, mert így megakadályozhatjuk a fejlődő növények rothadását.
A palántanevelés földrétegének kialakításához használhatunk komposztot, virágföldet, jó minőségű kerti földet 10-15% homokkal és 15-20% érett trágyával keverve, valamint minden olyan közeget, amelynek jó a vízáteresztő képessége (perlit).

A földréteg vastagsága 5-6 cm legyen.

A melegigényes palánták neveléséhez, mint a paprika, 22-26 Celsius-fok hőmérsékletet kell biztosítanunk. A magvetés sűrűségét a mag nagysága határozza meg. Minél apróbbak a magvak, annál sűrűbben javasolt vetni őket. A kelés időszakában a magok számára meleget és magas páratartalmat kell biztosítanunk. A magas páratartalmat a legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha a vetést fóliával vagy üveglappal takarjuk le. Figyeljünk a talaj víztartalmára, hisz a növények a száraz és a túlöntözött földre egyaránt érzékenyek.

Miután kikeltek a kis növények, át kell ültetni őket, ezt a folyamatot nevezzük tűzdelésnek. A növények többségénél akkor kell a tűzdelést elkezdeni, amikor a sziklevelek már kifejlődtek, és az első lomblevelek is fejlődésnek indultak.

A gyorsabban növekvő, vagy az átültetésre érzékeny növényeket célszerű olyan edénybe tűzdelni, amelyből a későbbiekben a földlabdával együtt kiültethetjük. Gyorsan növekszik a paradicsompaprika, de átültetésre igen érzékeny.

A palántanevelés utolsó 10-12 napjában kerül sor a növények edzésére, amely az új környezethez való szoktatásból áll. Az edzés folyamata fajonként változó. A melegigényes növényeket elsősorban vízelvonással és az optimum feletti hőmérsékletértékektől való védelemmel szoktatjuk a szabadtéri körülményekhez, a vízigényes hidegtűrő fajokat pedig hőelvonással kell edzeni. A palántákat 8-10 órával az ültetés előtt 10 mm-es beöntözéssel elő kell készíteni a felszedésre.

A vágott virágok frissen tartása

Télen a vágott virág nagyon sokba kerül, és azt szeretnénk, ha a drágán megvásárolt virágok minél tovább szépek, frissek maradjanak. Íme néhány hasznos tanács, amivel ezt elérhetjük:

– Először is ne vásároljunk bimbós virágot. A virágbimbókban igen kevés a tartalék tápanyag, ezért a kinyílás után gyorsan elhervadnak. Ajánlott olyan virág választása, amely kinyílás előtt van, vagy már ki is nyílt.
– A többvirágú szálak közül azok lesznek a legtartósabbak, amelyeknek az alsó virágai már kinyíltak, de a felsők még bimbósak.
– A virágszár aljából mindennap vágjunk ki fél centimétert, mégpedig úgy, hogy a metszett felület ferde legyen, mert így a virág a legtöbb vizet képes felvenni. A szár alját 2-3 cm hosszan ajánlott behasítani, hogy még nagyobb felületen vehessen fel vizet.
– A vázában mindennap cseréljük a vizet. Azonban téves az az állítás, miszerint a virágokat jéghideg vízbe kell helyezni. A víz legyen kézmeleg (25-30 Celsius-fok), mert a virágok ilyen hőmérsékletű vízből tudnak a legtöbbet felszívni.
– Mielőtt a virágot vízbe tennénk, a szárról a fölösleges leveleket távolítsuk el, és figyeljünk arra, hogy a víz ne fedjen levelet, mert gyorsan rothadásnak indulva megfertőzi a vizet.
– A fás szárú virágokat úgy is tartósabbá tehetjük, ha a szára alján néhány kalapácsütéssel elroncsoljuk a szöveteket. Ez azért kedvező hatású művelet, mert a virágok nagyobb felületen vehetik fel a vizet.
– A váza vizébe tehetünk tartósítóanyagokat is: jó hatású a cukor, egy csipetnyi só. Szódabikarbónát viszont ne keverjünk a vízbe.
– Nagyon fontos, hogy a váza mindig tiszta legyen. A váza belső falára tapadt moszatok, algák ugyanis sok értékes tápanyagot használnak fel.