HungarianMagyarRomanianro-ROEnglish (UK)

Csekefalva

Csekefalva  - történeti áttekintő

Székelykeresztúrnál a Nagy-Küküllőbe torkolló Gagy vize völgyének legalsó faluja Csekefalva. Székelykeresztúrtól északra, tőle 3 km-re helyezkedik el. Tseke Köröns fia a szent Istvánkori székely ősök egyike volt a Csiki kronika szerént. Ettől, ki első idetelepülő volt, nyerhette e falu elnevezését.

Első írásos említés a Székely Oklevéltár régebbi és újabb sorozatának köteteiben a 16. század második feléből olvashatók az első említések, de a falu megléte az okmányokban említett éveknél messzebb nyúlik vissza a középkorba.

A lakosság egyházilag az unitárius és református felekezet között oszlik meg. A település a kereszténység meggyökeresedésétől katolikus volt, mint filia a szomszédos Szentábrahám anyaegyházközséghez tartozott. A reformációt követően az unitárius vallást vették fel, majd később a hívek egy része reformátussá vált. 1804-től vált önálló egyházközséggé.

Az első unitárius temploma 1724-ben állott, zsindellyel fedve. Tornya nem volt, hanem tölgyfából épült mellé egy harangláb. Az unitáriusok 1732. évi vizitációja alkalmából feljegyezték, hogy Simon János adott templomhelynek egz darab helyet. Ez a templom nem bizonyult tartósnak, így 1830-ban nekikezdtek egy új templom építésének, a jelenleginek, 1833-ban befejezik, majd a tornyot is 1936-ban.

A templom érdekessége a kifelé meghajlott torony, annál is inkább mert a református templom tornya is, mely a szemben levő oldalon áll, kifele dől. Így a két templom tornya egymásnak hajlik. A hagyomány szerint egy volt a tervezőjük és azért dőlnek, mert rosszul tervezte őket. Viszont ennek köszönhetően híres Csekefalva a vidéken.

Már 1847-ből mérnöki jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a torony közveszélyes és lebontandó. De jöttek az 1848-as események, utána a nehéz napok 1867-ig, a kiegyezésig. Ezalatt senki sem foglalkozott a toronnyal és kiderült, hogy a torony elhajlása lelassult és lebontására már nem volt szükség. Több ízben végeztek nagy javításokat a templomon, 1927-ben a hajó repedéseit oldották meg beton aláöntéssel, majd 1956, 1971, majd 2000-ben külső-belső javítással (vakolat csere, új szószék építése, korhadt padló kicserélése, betonozás). Két harang van az1931 és 1924-es évekből.

Református temploma 1821-ben épült (a mennyezeti évszám szerint), a templomhelyet a Bak és Lőrinczi családok adományozták. A templom kőből és téglából épült, 102 m2 –es alapterületen. Festett mennyezetének táblái 1829-ben készültek. A padok 1830-ban készültek, a legénykarzat kékes színű festést kapott, orgonáját a barassói Csolfek testvérek készítették 1909-ben. A szószék 1909-ben, az úrasztala 1853-ból való. A templon történeténél fontosnak tartom megjegyezni, hogy 1631 előtt a csekefalviak reformátusok voltak. 1640 április 30-án a református csekefalviak I Rákoczi György fejedelemtől templomépítésre kapnak engedélyt. Rákoczi megparancsolja, hogy a csekefalvi református híveket a kápolnaépítésben ne akadályozzák. Az egykori kápolna helye nem ismeretes, de a reformáció előtt volt. Ez volt a filiális kápolna. Benkő Elek régész a hajdani kápolnát a mai református templom helyére lokalizálta.

A falut jelenleg is unitáriusok és reformátusok vegyesen lakják.

Hajdanában két felekezeti iskolája működött. Első adatok 1807-ből valók. Az unitárius iskoláról az unitárius felekezet irattárában levő “Protocollum Sclhoae” 1859-ből tájékoztat. Az Oskola akkor a Papi házzal egy fedél alatt volt. Református felekezeti iskola is máködött. Híres volt a falu egykori fúvós zenekara, melyet újraalapítottak Vajda Domokos református lelkész kezdeményezésére.

A falu neves szülöttei:

  • Kozma Ferenc (1844-1920) – 1867-ben pap lesz, 1869-től a székelykeresztúri gunitárius gimnázium és az 1870-ben megnyílt tanítóképzőintézet tanára lett, majd igazgatója is. Székelykeresztúron népbankot létesít, tanítói egyesületet szervez.
  • Bodó Ádám (1851-) - római katolikus egyházi író, tanár
  • Lőrinczi Miklós (1921 - 1989) - jogász, helytörtémész 

Firtosmartonos

Firtosmartonos a Gagy völgye legfelső faluja, Székelykeresztúrtól 18 km-re. 1473-ban Marthonos néven jelentkezik először a forrásokban, 1497-ben Martonosfalwaként említik. A múlt század elejétől (megkülönböztetésül) Firtosmartonos a hivatalos neve. 2002-ben 257-en lakták..
Lakói a katolikus korban és azután is Énlakára jártak templomba. A XVIII. században már unitárius anyaegyház. 1789-ben a kántor kötelessége a tanítás, az első tanító a szentgelicei Kuti András volt. Orbán Balázs megjegyzi: “igénytelen falucska, melynek szorgalmas (unitárius, mint az egész völgy) lakói cserépégetéssel pótolják a kopár köves vidéken gyengén jövedelmező földművelés hiányait.” A jelenlegi iskola épületét az 1890-es években emelték. Pákei Lajos építészmérnök tervei alapján és Fekete Benjámin vállalkozásában, 1905-06-ban felépült Martonos immár negyedik temploma. Ennek mintájára épült, néhány évvel később, a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius templom is.
 
Jelesei: Gálfi Mihály, a Makk-féle összeesküvés tagja, akit 1854. március 10-én, árulás következtében Marosvásárhelyen végeztek ki. 
           Vári Albert (Firtosmartonos, 1868. ápr. 23. – Kolozsvár. 1943.) unitárius teológiai tanár.
 
Hagyományos a pünkösd utáni vasárnap szervezett majális, karácsonyi színdarabos bál, házasbál, szüreti bál. Látnivalók: a falutól északra levő hegy tetején római castrum nyomai látszanak, a Gagyvize feletti Beszér nevű hegy alatti Hetes nevű tisztáson pedig római település nyomai vannak.
 

forrás:
P. Buzogány Árpád

Megjelent az Orbán Balázss szemével… 2002–2007 című fotóalbumban, 31–39. oldal (Székelyudvarhely, 2008, kiadta az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont)

Szentábrahám

"...Csekefalván átvonulva" - írja Orbán Balázs, " Szent-Ábrahámot, Gagy völgyének legnevezetesebb faluját éri az utas, mely község hajdan anya ecclesiája volt a szomszéd Csekefalva, Andrásfalva és Gagynak, és melyet 1333-ban már mint önálló egyházmegyét találunk bejegyezve a pápai dézmák regestrumában.

E faluk közös temploma a falu felső végénél beszakadó Ingpatak völgye torkolatjánál egy dombon feküdt, melyet még most is Templom-hegynek hívnak, a Templom-hegy feletti tetőt pedig Tomori-padjának. Ez egyház nagyon szép és régi volt, falait szép frescofestvények boríták, de romladozott lévén, e század elején lebontatott. Innen vitetett a falu között lévő unitárius imaház harangja, melyen féldombor majuskel irásmodorban e körirat van: O rex glorie veni cum pace, mely 14. század végéig divatozott írásmodor némileg adat e templom építési idejéről.
 
Sz.-Ábrahámban még megjegyzendő az is, hogy a nép között sok nevezetes családnév fordul elő, mint: Csáki, Kornis, Báró, Jósika, Istvánfi, Szepesi sat.., hogy ezek s az említett Tomoripad elnevezés is miként kerültek ide, megmagyarázhatatlan. Augusztinovics Pál ( főkormányszéki tanácsos ) - ki az unitárius statusnak és iskoláknak 60.000 forintra emelkedett szép hagyományt tett, szentábrahámi unitárius lelkész fia volt s itten is született.
 
Szentábrahámnál nyugotról jövő két patak szakad a Gagy vizébe. Egyik ( a délrébb lévő ) Zsidán pataka, melyet csak is eredeti nevéért említünk meg. Másik a már említett Ingpatak. Ennek már eredeti nevénél egyéb nevezetessége is van, mert a hagyomány róla az, hogy ott régen dácusok laktak, kik a szittyák ( hihetőleg hunok ) közeledtére onnan elfutottak, távoztukkor azonban az arany ekét és arany szarvasokat, - melyket ők Istennőként bálványoztak, - az Ing kútjába temették be. Ott van az most is, s bár mindig áskálnak utána, mert varázslat alatt van, kivenni nem tudják. Hogy itt ugyancsak valaha laktak, mutatja azon nagy mennyiségű vastag cserépdarab s téglatöredék, melyeket az eke a földből kiforgat, s bizonyítja ezen ott talált bronz csákány is, melyet sz.-ábrahámi Mátéffi Ferencz talált az Ing völgyében, s melyet a kolozsvári múzeumnak ajándékozott.
 
Sz.-Ábrahámtól keletre a Zsidóhegy magasul fel, egy kopár bérc, melynek festői redőzetekben lehanyatló mély szakadásos oldalai igen sajátságosan festői képet mutatnak. Tetőlapján gödrök s homályos épületnyomok látszanak, déli fokán , - mely csak keskeny hegynyak által függ össze a hegy más felével, s mely könnyen erődíthető volt,- most is egy öl mélységű üreg van, melyet az itten állott várkút helyének tartanak. E kút szép lapos kövekkel volt kirakva, alig néhány évtizede, hogy kiszedett köveit a szentábrahámiak felépítették.
 
A Zsidóhegy fennlapja félhold alakú, délkeleti vége a Hegyek köze nevű hegykarajjal függ össze, melynek nyugoti hegyfokát a Zsidóheggyel alak és magasságban versenyző Szarvas-Fejtő alkotja. E most kopár, műveletlen hegyek tetején mindenütt felhagyott szántóföldek mezsgyéi látszanak, mi bizonyítja, hogy itten földmíveléssel foglalkozó emberek laktak, az ott nagy mennyiségben termő vadrózsák és rozmarintbokrok disznövényzetét alkotják ezen most kopár, kiélt vidéknek, de egyszersmind azt is mutatják, hogy valaha női kezek fáradoztak e helyek felékesítésén. E homályos nyomok némileg igazolni látszanak azon hagyományt, hogy régen, midőn az Ing völgyében laktak, itt a Zsidóhegyen, ezen telepet védő erőd állott, az ezzel kapcsolatos szóhagyomány azt is követeli, hogy Sz.-Ábrahámon régen zsidók laktak, s úgy a falu, mint e hegy elnevezése onnan eredne. A zsidóknak roppant kincsét a Zsidóhegy titkos pincéibe hiszik elrejtve.
 
Egy eprésző leány nyitva találta egykor e pince ajtóját, s megrakodva az ott kádakban álló arany s drágakövekből, azt künn leöntötte, de kincsvágytólzaklatva harmadikszor is visszatért, azonban midőn kinccsel terhelve kilépni akart, a becsapódó ajtó sarkát szakítá oda, künn hagyott kincse pedig szénné változott át, mond a rege. Valójában meglepő jelenség az e vidéken előforduló számos zsidó elnevezés..."
 
Egyes utcák elnevezése az ott régen (elsőként) megtelepedett család vagy családok nevéről történt, mint a Csíki utca, László utca, Gere utca, Pap utca. Mások a településhez viszonyított helyzetük alapján kapták nevüket: Alszeg, Felszeg, Főút, Híd utca. A Csíki utca nevéhez egyetlen fennmaradt hiedelemmonda töredékes emléke kötődik. Régen, ha a legényeknek este későn kellett hazamenniük, és a Csíki utcai jégverem mellett elhaladniuk, így figyelmeztették őket: "Aztán vigyázz a jégveremnél, a fehér asszonyok nehogy megfogjanak és magukkal vigyenek!" Az intés magyarázata kitörlődött az emlékezetből, noha a Csík utcai jégverem helyét ismerjük.
 
Mondai magyarázata van a Vasvár utca elnevezésének: " a szomszédos Gagyvize völgyében is a falu azon részét, ahol a falu szegényei, a kovács czigányok, s tolvajai laknak, rendszerint Vasvárnak nevezik..." és úgy tűnik, hogy nem azért, mert ott valamikor "Vas-vár"állott.

Szentábrahám nevének eredetét a szájhagyomány a következőképpen magyarázza: "Réges-régen, ezelőtt sokszáz esztendővel a falu nem a mai helyén állott, hanem jóval fennebb, a mostani úgynevezett In(g)-völgyében. A tatárjárás idején a falu népe elmenekült az erdőbe. A tatárok a falut felgyújtották. Annak a falunak a neve Ingfalva, vagy Infalva volt, talán In(g)-árkáról nevezték el így. A tatárok pusztító elvonulása után Infalva népe előjött az erdőből, s kétségbeesve nézte a falu romjait. Újra akarták építeni a falut, de az öregek azt tanácsolták, hogy ne építsék a régi helyére, mert In-árka nem tud elegendő vizet biztosítani a falu népének, ezért jöjjenek lennebb a völgybe, ahol egy nagyobb patak folyik. Igy is történt, a falut a Gagypatak két partján építették fel. Amikor a falu felépült, azon tanácskoztak, hogy milyen nevet adjanak neki. Van a falutól nem messze egy nagyobb hegy, a Zsidóhegy. Itt élt egy barlangban egy remete, Ábrahám. Ezt a remetét a nép nagyon szerette és tisztelte. (Valószínű, a falu újraépítéséhez is anyagi segítséget nyújtott, hiszen egy másik monda szerint roppant kincsek őrzője volt Ábrahám. ) Igy róla nevezték el a falut Szentábrahámnak. (néhai Lőrinczi Teréz adatközlő elbeszélése )

A falut keletről és nyugatról 580-650 méter magas dombok szegé-lyezik. Nyugati határán a 625-650 méter magas dombok fennsíkot alkotnak. Keleten a Zsidóhegy magasul fel, amely kopár bércként vonja magára a figyelmet, míg a többi erdővel borított. A Gagypatak völgye keskeny, a falu déli határán kissé kiszélesedik. Dombjaink legmagasabbika a 731 méter magas Szálas-tető, a falu határának északi részén fekszik.

Fő folyóvize a Gagypatak, a völgy névadója, amely a Gagy-völgyének északkeleti részén elterülő, firtosmartonosi és énlaki határrészekből gyűjti össze forrásvizeit. Székelykeresztúrnál torkollik a Nagyküküllőbe. Falunk határába, Magyarandrásfalva felől érkezik a Tomori-padja és a Zsidóhegy közötti völgyben, az országúttól balra. Magába fogadja a jobbról érkező In(g), Zsidán és Köblös patakokat, valamint a balról jövő Nagyáj nevű patakot.
 
Az In(g) patak /árok/ két forrásból táplálkozik, ezek a Láz nevű fennsíkon találhatók. A falu északi részénél átvágja az országutat, mielőtt a Gagypatakba ömlene. A Zsidán-pataka /árok/ szintén két forrásból táplálkozik, amelyeknek egyike a Köblös nevű erdőben, a másik pedig a Csókás nevű határrészben található. A falu középtáján, az iskolától nyugatra, az országúttól jobbra torkollik a Gagypatakba. A Köblös vagy Koncsár-pataka /árka/ több forrásból táplálkozik, amelyek a Bugyogos néven ismert határrészben vannak. Déli irányban a falun kívül, jobbról ömlik a Gagypatakba.
 
Nagyáj-pataka /árka/ a Nádas nevű határrészből gyűjti össze vizét, és viszi kelet irányból a Gagypatakba, átvágva előbb az országutat, természetes határt képezve Szentábrahám és Csekefalva között. A vízgyűjtő medencék rövidsége miatt a mellékágak vízhozama általában nem jelentős. Folyóvizeink nem szennyezettek, alkalmasak állatok itatására, öntözésre, még mosásra is.
 
Növény- és állatvilága nem sajátos, hanem szerves részét képezi a Székelykeresztúr környékinek. Jellegzetes növénytömörülése a dombvidéki bükk-gyertyán erdő. Teljességgel hiányzott a fenyő, amit az utóbbi években telepítésekkel próbálnak meghonosítani. A mezőn és erdőkben megtalálhatóak a jellegzetesen domdvidéki, cserje-típusú és törpe növények. A falu népe kevés gyógynövényt ismer, de azokat alkalmazza. A II. világháború után még hasznosították a növényekből nyerhető festékanyagokat.
 
Állatvilága a közönséges dombvidéki. Úgy tűnik, hogy kiveszőfélben van a farkas, ugyanis az 1940-50-es években számuk még olyan nagy volt, hogy nappal is bemerészkedtek a faluba megtizedelve az állatállományt. Hiányzik a vándormadarak egyik legkedvesebbike, a gólya. Emberemlékezet óta nem fészkel a falunkban.
 
A Gagypatak völgye, - régészeti leletek bizonysága szerint - már az őskor óta lakott. Őslakói a dákok lehettek. A több évszázadig tartó népvándorlás alatt a gótok, hunok, gepidák, avarok telepedtek le néhány évtizedre. A magyar honfoglalás idején lakatlan, vagy igen gyéren lakott volt.

895-ben a besenyőktől szorongatott magyar törzsek egy része valószínűleg a mi vidékünket is érintette. A település benépesedése a 12. és 13. évszázadra, a késő Árpádkorra tehető. A falu ekkor a felsőrét egy részén, az országút és a Gagypatak között volt. Ekkor épült első temploma is. A Láz nevű fennsík - magas fekvése miatt - csak az újkorban, a 17. században népesedik be.

Szentábrahám határában számos régészeti leletre bukkantak, és tudományos kutatások is folytak itt.
  • bronzcsákányt talált a 19. század első felében Mátéffi Ferencz, szentábrahámi lakos, az In(g) völgyében, ma a kolozsvári múzeumban van. / l. O.B./

 

bronzcsákány

 

 

1968-ban Mátéffi Ferencz, az előbbi leszármazottja, Trajanus ezüst dénárát /i.sz.98-117/ találta meg a Tóhely nevű határrészben, ma a székelykeresztúri múzeumban van.

Dr. Benkő Elek régész tárta fel az alábbi leleteket:

  • dák jellegű cserepek az In(g) patak bal oldalán / 1980, 1985/
  • bronzkori, korai dák, dák kori és Árpád kori /11.-12. század/ cserepek, valamint egy vastag összeolvadt bronzlemez darab, övkapocs, bronz szíjszorító lemez. /1980, 1986/
  • őskori, késő népvándorláskori, kora középkori cserepek, a Zsidán völgye bal oldalán. /1980/
  • késő bronzkori, késő népvándorláskori, kora Árpád-kori cserepek a Királyrét nevű határrészben. /1980, 1985/.
  • késő bronzkori, őskori, dák-kori, 4. századi, Árpád kori cseréptöredékek, a Lok nevű határrészben, a Gagypatak bal oldalán. /1980/.
  • 4. századi cserepek, a Nagyáj jobb oldalán, az országúton kívül.

 

/1980/

Szintén dr. Benkő Elek az 1802. évben lebontott középkori templom alapjának feltárása során az alábbi leletekre bukkant:

  • 12. századi, felirat nélküli ezüst dénárok
  • több darabra tört, S végű hajkarika
  • bronz, ezüst és más fémtárgyak, töredékek
  • IV. Béla (1235-1270) ezüst brakteátája
  • Károly Róbert (1308-1342) ezüst dénárai
  • Nagy Lajos (1342-1382) dénára
  • Mária, Nagy Lajos leánya, (1382-1387) dénára
  • Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) dénárai
  • Hunyadi János (1446-1453) dénárai
  • 15.-16. századi hamis Madonnás dénár

A falu helye az Árpádkor óta megváltozott. A Gagypatak völgyében délebbre költözött. Neve először az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben fordul elő Sancto Abraam néven. Az Abrán, ősszékely vagy régi pogány nemzetség neve volt. A Szent nevet, Szent László királyunk törvénye következtében kapta. Az Abrán elnevezés nem csak itt fordul elő : " Nagy-Solymos határában van Abrán útja nevű hely, Ulkében Abrán Nyire, melyek a 6. székely nemnek vagy törzsnek nevét őrzik."

A 14. század elején falunk már jelentős egyházi központ, amelynek Vyda nevű papja 1333-ban hat, és 1334-ben három szlavon báni dénárt fizetett adóba: "Vyda sacerdos de Sancto Abraam solvit III. banales antiquos."A 16. század közepe előttről nincs további adatunk Szentábrahámról.

A 16. - 17. századi források Zenth Abran, SzentAbrany, Zentabram, Zent Abram, Zent Abramj, Zentabranj, Zent Abranfalua néven említik. Nevét kezdettől fogva őrzi, a lakosság nagyrésze ma is Szentabránynak, Szentabránnak (Szöntabrány, Szöntabrán) ejti.

Szentábrahámnak, mint minden székely falunak autonómiája, önrendelkezési lehetősége volt, amelynek lényegbeli sajátossága, hogy maga állított vezetőt, szabadon választotta meg azt, aki az ő nevében eljárt. Igy viseltek több évszázadon keresztül falusbírói tisztséget, vállalva a vagyonközösségi falu ezernyi gondját, azok a jól kormányzó falugazdák, akik képviselték a falut a hatalmasok előtt. A bírói tekintélynek kifejezője volt a bíró pálcája (botja), amely egyféle hatalmi jelvény volt. A bíró jól meghatározott jogkörrel rendelkezett, és felelősségteljes munkájáért anyagi juttatásban részesült. Választhatták a lófők, a szabadosok vagy éppen a jobbágyok közül is, tisztségét egy évig viselte, de kétszer, háromszor is megmaradhatott a falu tanácsának élén. A falusbíró mellé "hütösöket" választottak, számuk a falu lélekszámától függött, Szentábrahámon általában hat hütöst választottak. Levéltári adatokból tudjuk, hogy 1596-ban Tomori Gergely volt Szentábrahám falusbírója. 1627-ből és 1635-ből maradt fenn még két falusbíró neve: Fodor István és Bolgár Márton, a 19. század második felében pedig 1884-ben Lőrinczi Mihály, 1885-ben Jakabházi András, 1888-ban Fekete József, 1892-ben Kereső Sándor, 1896-ban Lőrinczi Domokos voltak falusbírók. A bírói tisztségviselés egészen a II. világháborút követő évekig fennmaradt.

Gagy

Gagy a völgy névadó települése, 1566-ban Gagij néven említik először, majd Gagi, GagΫ és Gagj, később a mai Gagy alakban. Egyes nyelvészek nevét ismeretlen, talán szláv (gágya: mocsaras terület) eredetűnek mondják, ám legvalószínűbb, hogy régi magyar névadási szokás szerint egyszerű személynévből keletkezett (már 1366-ban Johannes filius Gagy személynévként fordul elő, igaz, nem vidékünkről). Népetimológiás magyarázata a gagya (tk. gatya) szóval hozza kapcsolatba, és ennek oka, hogy a falu három fő utcája (a patakkal párhuzamos főút, a központtól lefele Alszeg, fölfele Cserefalva, és az azokra merőleges Zongota) egy kiterített gatyához hasonlítható.

   A faluban több nemesi család is élt: a Pálffyak, Szentkirályiak, Türkösiek, Miklósiak. A falucska népességét alkotó szabadok, illetve jobbágyok, zsellérek tőlük függtek anyagilag, mivel ők voltak a föld- és erdőterületek többségének birtokosai. Jövedelmi forrásaik a földművelés, állattartás és az erdőhasználat (fakitermelés, tűzifa piacra szállítása) volt. Régi unitárius harangjaikat 1701-ben és 1708-ban öntették Rákóczi Ferenc forgalomból kiment rézpénzeiből, mára egyik sincsen meg (egyiket az 1848-1849. évi szabadságharckor hadi célra át kellett adni, aminek tényét az 1850-ben – két évi szünet után – újra induló vizsgálószék jegyzőkönyve így örökítette meg: “A Sz: eklézsiának javai közül az ingok apadtanak miszerint a rendelet szerint a magyar álladalom számára a kisebbik harang leadatott álgyunak”) Lakói többségében unitáriusok (1673-ban vált önálló egyházközséggé), mostanság 47 református család él a faluban, összesen 78 személy, illetve kisebb számban római katolikus, a múlt század első harmadától baptisták, és Jehova tanúi, hetednapos adventisták (szombatosok) meg ortodoxok. Az unitárius vizitációs jegyzőkönyveiben 1813-ból van adat felekezeti oktatásról. 1902-ben kezdik építeni a mai iskolát Fazakas Dénes kántortanító idejében. Az állami segítség mellett a hívek adakozására is szükség volt. 1940-től működik óvoda a faluban, Keresztes Rozália volt az első óvónő. 1942-ben napközi otthon létesült 30 gyerekkel. 1963-ban állami segítséggel és önkéntes pénzhozzájárulással, önkéntes munkával emeletet építettek az iskolára. 1991-től felvette a Móra Ferenc nevet, az eseményt az első falutalálkozóra időzítették. 1992-től beindult a Móra Ferenc vers- és prózamondó verseny, melyet évi rendszerességgel szerveznek meg, és a Gaggyal szomszédos községek települései kapnak rá meghívást. Megalapították az ismert íróról elnevezett alapítványt, amelynek saját könyvtára van. Látnivalók: a régi unitárius templom helyében 1901-ben építették az újat, tornya egy évtizeddel korábbi. Miután a régi használhatatlanná vált, 1924-ben építették a jelenlegi református templomot, melléje pedig 1989-ben közadakozásból és közmunkával a tornyot.
   A falu temetőjében nyugszik Szabó Sámuel, aki a székelykeresztúri unitárius gimnázium első igazgatója volt. Az ún. Szentkirályi-temetőben látható a család egyik tagjának, 48-as századosnak megrongált sírköve. Bagi nevű határrészben hatalmas földvermek nyomai figyelhetők meg, talán egykori gabonatároló helyek. Gagy keresztje részen húzódott az énlaki castrumot a Kis-Küküllő völgyével összekötő római út, a néphit szerint Tündérek útja.
 

forrás:
P. Buzogány Árpád

Megjelent az Orbán Balázss szemével… 2002–2007 című fotóalbumban, 31–39. oldal (Székelyudvarhely, 2008, kiadta az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont)

 

 

The Betst bookmaker bet365 Review
How to register at bookamkersHere